kezdőlap | Médiaajánló | ufó-esetek | információk | elérhetőség | 4D movie | támogatók | ufó képek, illusztrációk

Tündérek, manók, ufonauták…

 Az Ufo-Controll Hálózat címére rendszeresen érkeznek olyan érdekes, titokzatos felvételek, amelyeknek küldÅ‘i vagy bizonyítani szeretnének valamit – pl. hogy ufót láttak -,  esetleg vizsgáztatni akarják a kutatókat, vagy csak egyszerűen csak annyit kérdeznek: „Mi a csuda ez?” Az utóbbi kategóriába tartozó, egy külföldi internetes portálról származó, hátborzongató felvételsorozat „landolt” Sós Tibor netes postafiókjában néhány napja. és a kérdés is szinte szóról szóra így hangzott. Talán nem ennyire szolidan megfogalmazva, de a lényege ez volt… Mellette a portál elérhetÅ‘sége, amely Å‘szintén megvallva számomra óriási csalódást okozott, ugyanis a tíz darab – kétségkívül döbbenetes - képen kívül gyakorlatilag semmiféle információt nem tartalmazott.
Ekkor kezdtem igazán sajnálni, hogy az interneten egyelÅ‘re nincs olyan lehetÅ‘ség, hogy egy adott képet megkeressen az ember – végül az Ufo-Controll munkatársainak sikerült beazonosítania néhány portált a fotókon szereplÅ‘ valamit tartó kezek mögött látszódó angol nyelvű adatlap alapján. Ezután már szinte „gyerekjáték” volt rábukkanni a többire, ahol számos hasznos információt olvashattunk, többek között szakértÅ‘i véleményeket, vizsgálati eredményeket, sÅ‘t, megismerhettük a lelet állítólagos származási helyét is: a fotókon szereplÅ‘, igen Å‘sinek tűnÅ‘, mumifikálódott tetemre egy Derbyshire-környéki férfi bukkant, miközben kutyáját sétáltatta.
No de ne szaladjunk elÅ‘re…
A lény – egyelÅ‘re jobb kifejezést nem találok rá – elsÅ‘ ránézésre miniatűr (szárnyastól, kinyújtott lábbal kb. 25-30 centiméteres), mumifikálódott humanoidnak tűnik. Ahogy rápillantok, képzeletem hirtelen magával ragad a realitás talajáról és a mesék, egészen pontosan tündérmesék világában találom magam. Mert a kis szárnyas lényrÅ‘l elsÅ‘ként egy tündér jut eszembe… akik a mondavilág leggyakoribb szereplÅ‘i. Ezek a lények a hiedelem szerint többnyire föld alatti barlangokban élnek, és egész kis társadalmuk alakult ki az idÅ‘k során. Egyes változatok szerint csak a gyerekek látják Å‘ket, és mikor felnÅ‘tté válnak, elfelejtik ezeket a lényeket, más változatok szerint pedig mindenki láthatja Å‘ket, aki igazán hisz a létezésükben. És amint az az alábbiakból ki fog derülni – okkal vagy ok nélkül – szinte valamennyi kultúrkörben fellelhetÅ‘k ezek az ellentmondásos lények…
Gyönyörű fehér ruhás nÅ‘ varázspálcával a kezében és esetleg szárnyakkal. Általában így képzeljük el a tündéreket. Ez azonban egy fals kép, amit a tündérmesék plántáltak belénk. A tündérek akár kellemetlen kis alakok is lehetnek. A legismertebb tündérek a pixie-k, a goblinok, a trollok, a gnómok, az elfek, a koboldok, a szilfek és a mermaidek. Sokszínűségüket mutatja, hogy lehetnek akár félénkek, de szemtelenek is, lehetnek rosszak, de szorgalmasak is. Vannak segítÅ‘kész, és léteznek ellenséges tündérek is. A közös bennük az, hogy varázserÅ‘vel rendelkeznek. A tündérek és az emberek nagyon régen még együtt éltek. Ekkor a tündérek óriások voltak, késÅ‘bb azonban törpévé váltak. Más nézetek szerint elÅ‘fordulhatnak mindenféle méretben. Az emberek egyre inkább kizsákmányolták a természetet, a tündérek ezért a föld alá menekültek, elzárkózva mindentÅ‘l és mindenkitÅ‘l, mások közülük egyszerűen csak láthatatlanná váltak.
A bennük való hit Írországban, Skóciában és a Balkánon maradt fenn legtisztább formájában: a Brit-szigeteken pl.még ma is látni sidhe-ket, más néven tündérdombokat.
A tündérek igen keveset változtak az elmúlt évezredek során. Pedig még biztosan élnek, hiszen halhatatlanok. Közös elnevezésük a fairy és a faerie, ami a latin fata (istennÅ‘) szóból származik és az ófrancia 'fay', varázslat, bűbáj szavakból ered. A balkáni tündérhagyományok a görög-római, az ószláv, a dél-német tündérmítoszokban gyökereznek. Közeli rokonuk a szlovén Zlata Baba illetve a magyar Luca is.
Hogy valaki hisz-e bennük, vagy sem, azt hiszem, joga van mindenkinek magának eldönteni. Ám hogy gyorstalpaló „tündértanfolyamunk” után visszatérjünk kis „holttestünkhöz”, egy dolog már bizonyossá vált (már persze ha úgy döntöttünk, hiszünk bennük): nem tündér, hiszen Å‘k – állítólag – nem halhatnak meg.
Milyen lehetÅ‘ségek jöhetnek még szóba? A teóriák felállítását rendkívül megnehezíti az apró termet és – legfÅ‘képp – a szárnyak jelenléte.
Mert ha csak a humanoid formát vizsgáljuk a vékony, hosszú végtagokkal, a szintén vékony nyakkal és az ufótörténelembÅ‘l jól ismert koponyaformával és nagy szemekkel, még földönkívülire is gondolhatnánk. Hisz’ ki tudja, Å‘k hányféle „méretben” léteznek?
Egy szegedi biztonsági Å‘r például így számolt be néhány évvel ezelÅ‘tti „találkozásáról” – ekkor már több komoly ufós élményen „volt túl” -, aminek érdekessége pont a leghihetetlenebb részletben rejtÅ‘zik...
- Egy éjszaka, azt hiszem, hamarabb ébredtem fel, mint „kellett volna”, ugyanis a jobb kézfejemen enyhe nyomást éreztem. A bal kezemmel odanyúltam, hogy megfogjam azt, ami megérintett, de a lény gyorsabb volt és már csak a saját kezemet fogtam meg. Viszont a takaróm mozgott annak ellenére, hogy én meg sem mertem moccanni. Mintha egy pici kis lény végigfutott volna rajta.– emlékezett vissza Mihály.
Pár évvel ezelÅ‘tt egy fiatal házaspár férfi tagja hívta fel Tibort és elÅ‘re elnézést kért, mert olyan dologról akart beszámolni, ami még szerinte a mi megedzÅ‘dött fülünknek is nagy próbatételnek tűnhet. Elmondása szerint több alkalommal furcsa neszre lett figyelmes a hálószobában és mivel semmi állatot nem tartottak a lakásban, egyre jobban idegesítette a dolog. Egyik alkalommal, hajnalban, mikor már világos volt, egyértelműen az ágy alól hallotta a furcsa neszelést, ezért óvatosan benézett az ágya alá. De a következÅ‘ pillanatban már fel is rántotta a fejét, mert az ágy alatt egy kb. 20-25 centiméteres kis alakot pillantott meg. Annyira megrémült, hogy igazából fel sem tudta fogni, hogy mit láthatott, és percekig mozdulatlanul feküdt, még a lélegzetét is visszatartotta, hátha hall még valami neszt - ám többé nem találkozott a kis hívatlan látogatóval. Sokáig még a feleségének sem merte elmondani a történteket. Na de kanyarodjunk vissza a jelenlegi fotóinkhoz.
Amint az ember elnézegeti ezt a vékonyka, szemlátomást rendkívül törékeny testet, a következÅ‘, ami eszébe jut: hogyan maradhatott ilyen épen ez a szemlátomást mumifikálódott kis lény? Hisz a szárny sérüléseitÅ‘l eltekintve jóformán semmiféle külsérelmi nyom nem fedezhetÅ‘ fel rajta. Akár bizonyos múmiafajtáknál – lápi illetve homoki múmiák -, amelyek gyakran meglepÅ‘ épségben Å‘rzÅ‘dnek meg akár évszázadokon, évezredeken keresztül is. KitűnÅ‘ példája ennek néhány, a Nílus-vidéken található múmia, melyeknek szinte tökéletes épsége az égöv különösen száraz klímájának, a levegÅ‘ és a homok teljes csíramentességének tulajdonítható. Így bukkanhattak még a csupasz homokban is kitűnÅ‘en konzervált múmiákra, melyek még csak nem is feküdtek koporsóban és amelyeknél a belsÅ‘ szervek eltávolításának nyoma sem látszott. A múmiák keletkezésének, a test konzerválódásának más módjai is ismeretesek: ilyenre nyújtanak példát az oxigéntÅ‘l elzárt, savas közegben, fÅ‘ként tÅ‘zeglápban konzerválódott múmiák. E kategóriába sorolandó a Dániában, egy lápi lelÅ‘helyen, a fején sapkával és a nyakában kötéllel megtalált tollundi ember (akit nyilvánvalóan kivégeztek) vagy a valószínűleg szakrális okokból feláldozott, majd modern kriminalisztikai módszerekkel (lásd: HelyszínelÅ‘k) is megvizsgált ydei lány. Mindkettejüket jó állapotban találták a régészek.
Ám ha már múmia, felmerül az emberben a kérdés: vajon milyen lény múmiája lehet? Amennyiben a szárnyakat (amelyek eleve eldönteni látszanak a lelet sorsát) nem vesszük figyelembe, és egy kicsit tovább dolgoztatjuk szürkeállományunkat, elÅ‘bb-utóbb felmerül a lehetÅ‘ség: egy valaha volt emberi lényt látunk a képen (száj, orr, szemek, haj, öt-öt, szabályosan elhelyezkedÅ‘ ujj a kezeken, négy végtag, gerincoszlop, stb.). Talán magzati mumifikációval állunk szemben? Ellentmond a teóriának a tény, hogy a képen látható lény testfelépítése tökéletesen arányos, kifejlett egyed látszatát kelti, szemben a magzati állapottal, amikor is a magzat fejének nagysága a test hosszának mintegy harmadát teszi ki.
De ha nem magzat, akkor micsoda? Egy már megszületett csecsemÅ‘ lenne? Tekintetbe véve a méreteket, a tökéletesen humanoid testalkatot, vonásokat, talán még ez a lehetÅ‘ség tűnik a legreálisabbnak, bár a hosszú hajfürt és a fogazat ez esetben is kilóg a sorból.
Ha több irányból is próbáljuk a megtalálni a helyes megfejtést, mindenképpen meg kell említeni Sarina Brewer-t, aki foglalkozására nézve művész – ám műremekeit nagyrészt a horrorisztikus jelzÅ‘vel lehetne illetni. A hölgy ugyanis amellett, hogy múzeumok, gyűjtÅ‘k számára preparál állati tetemeket, maradványokat, idÅ‘nként elkészít egy-egy általa megálmodott, soha nem létezett lényt – állati maradványokból mesébe illÅ‘ szárnyas lények, szörnyetegek születnek munkája nyomán. Kreatúrái tökéletesen egyeznek abban a kézben tartott kis lénnyel, hogy rendkívül valósághűek – ám míg azokról mindenki tudhatja, hogy műalkotásokkal van dolga, a derbyshire-i „tündér” esetében már nem ennyire egyszerű a helyzet.
Mindenesetre a lelet nem hagyta hidegen a különféle tudományágak szakértÅ‘it sem…
Bár felmerült a gyanú, hogy a múmia emberi kéz munkája, antropológiai vizsgálatoknak alávetve tetemet a fogazat és a haj alapján (ha hinni lehet az írott sajtónak) a szakemberek afelé hajlanak, hogy a test valódi. A röntgenfelvételek szerint a csontváz felépítése anatómiailag egy gyermekéhez hasonlít leginkább. A köldök rejtélyes jelenléte – az emberi szaporítószervek hiányának dacára – arra utal, hogy a lények – ha valóban létezÅ‘ fajról van szó - az emberhez hasonlóan szaporodtak. A szárnyak azonban a szakemberek szerint is gyanakvásra adnak okot…
Stephen Wagner, parajelenség-szakértÅ‘ így vélekedik a leletrÅ‘l:
- Egyedül a szárnyak látszanak hamisítványnak. Szerintem kétséges, hogy ezek a szárnyak alkalmasak volnának a repülésre. Ránézésre úgy tűnik, mintha úgy lennének a testhez „hozzácsatolva”. Hiányolom a porcszerkezetet, ami biztosan rögzítené Å‘ket a testhez. Túl merevek, nem elég rugalmasak, hogy a madarak és denevérek – amelyek méretben és anatómiában a legközelebb állhatnak az állítólagos tündérhez – szárnyaihoz hasonlóan alkalmazkodjanak a szél nyomásához. Leginkább a ma létezÅ‘ legnagyobb rovar szárnyaihoz hasonlítanak, amelyeknek jóval merevebb a váza. A weboldalon található szöveg azt sugallja, hogy a szárnyak talán az álcázáshoz voltak szükségesek. Ez tisztázhatja a szövetet és a mintát, ám nem magyarázat az alkalmatlan felépítésre. Egy olyan súlyú élÅ‘lény, amely a testalkatból adódik, ezekkel a könnyű, üreges csontozatú szárnyakkal nem lett volna képes repülni. – nyilatkozta Wagner.
Sós Tibor véleménye szerint is a szárnyak kérdése a felvételek gyenge pontja.
- Sokat lehetne elemezni a szárny szerkezetét, méretét, használhatóságát a test méretéhez képest, de ami elsÅ‘ látásra nekem is nagyon szembetűnÅ‘ volt, hogy a hasára fordított lényrÅ‘l készült felvételen a szárnyak háthoz való csatlakozását valami számomra ismeretlen kócszerű anyag takarja. Lehet, hogy nem véletlenül…

És most a laikus véleménye… Be kell vallanom, elsÅ‘ pillanatban, ahogy megláttam, különösen megfogott a képsorozat. Azonban a dátumra siklott a tekintetem – 2007. április eleje - és felvillant bennem egy esetleges áprilisi tréfa lehetÅ‘sége.  Ebben a hitben erÅ‘sített meg az a különös momentum is, hogy bár a lelet – a források szerint - semmiféle bűntényhez nem kapcsolódik, mégis egy rendÅ‘rségi bizonyítéktáskával a háttérben van lefotózva. Kissé különös párosítás, nem? Ráadásul a tetem gondosan úgy van elhelyezve minden egyes fotón, hogy elfedje a bizonyítéktasak esetleges tartalmát… A helyi rendÅ‘rség információiból mindössze az derül ki, hogy a leletnek semmi köze bármi olyasmihez, ami bizonyítékként való kezelését indokolná. Akkor miért került pont a rendÅ‘rség elemzÅ‘inek kezébe a múmia? Nem elképzelhetÅ‘, hogy az adott helyzetben egy állatpreparátor nagyobb segítséget tudna nyújtani?
Valószínűleg nem vagyok egyedül, amikor kísértetiesen egybecsengÅ‘ hátterű esetként eszembe jut a roswelli, állítólagos ufonautaholttest boncolásáról készült filmfelvétel. Éveken át csatároztak a szakemberek – patológusok, akik jól ismerik az emberi anatómiát; orvosok, akik a kórképek ismerÅ‘i; filmes szakemberek, akik az illúziók és trükkök világában vannak otthon; katonai szakértÅ‘k, akik számára mindennél fontosabb volt a ködösítés – vajon valaha élt lényt – idegen civilizáció képviselÅ‘jét, esetleg születési rendellenességben szenvedÅ‘ emberi lényt - láthattak a boncasztalon a nézÅ‘k. Esetleg egy profi módon elkészített bábut és egy mesterien megkoreografált boncolási jelenetet? Sokan állították: nem kell sok idÅ‘nek eltelnie, és a hatalmas csalás kiderül. Évtizedek szálltak el közben, és nem derült ki semmi. Azaz… Nemrégiben elÅ‘állt egy reklámszakember, aki azt állította, az Å‘ legénylakásán lettek felvéve a jelenetek. Fényképekkel illusztrálta is ezen állítását, ám a dolog visszafelé sült el: nem az eredeti felvételt „járatta le”, csak önmagát hazudtolta meg – a fotókat alapos elemzésnek alávetve és az eredeti felvétel képsoraival és részleteivel összehasonlítva az övéit igen hamar kibukkant az a bizonyos lóláb… Szóval a hatvan évvel ezelÅ‘tti rejtély még mindig rejtély. Így csak reménykedhetünk, hogy „tündérünk” kilétérÅ‘l hamarabb kaphatunk hiteles információkat.
Az viszont bizonyos, hogy mire a történetrÅ‘l kiderül, igaz, vagy kapitális átveréssel állunk szemben, véget ér az apró testet körüllengÅ‘ varázslat is, és marad a realitás: tündérek nem léteznek. Csak olyan emberek, akik attól sem riadnak vissza, hogy egy valamikor élt humanoid maradványait felhasználva, megcsúfolva annak halál utáni méltóságát, feltűnési vágyukat kiéljék. Ám még ehhez a teóriához is be kellene bizonyítani a mumifikálódott kis alak humanoid voltát, ha viszont ez sem sikerül, akkor kezd igazán érdekessé válni a történet.