kezdőlap | Médiaajánló | ufó-esetek | információk | elérhetőség | 4D movie | támogatók | ufó képek, illusztrációk

Idegenek emberközelben

Több dolog mellett a véletlenben sem hiszek. Abban viszont igen, hogy bizonyos típusú információk néha lavinaszerűen érkeznek, mintha csak célzottan, egyfajta terv részeként kapnánk Å‘ket. Hogy mire alapozom ezt? Miközben ez az anyag készült, Sós Tibor, az Ufo-Controll vezetÅ‘je újabb telefonhívást kapott, már klasszikusan az ország túlvégébÅ‘l; ezúttal egy jónevű idÅ‘sek otthonából...
No de ne ugorjunk elÅ‘re, térjünk inkább vissza abba a barátságos jánoshalmi lakásba, ahol is Kati néni, a történet idÅ‘s fÅ‘hÅ‘se átélte, majd megosztotta velünk élete legmegdöbbentÅ‘bb találkozását...

- Este tévét néztem, majd lefeküdtem a nappaliban. Az erkélyajtó - mint mindig - nyitva volt. - kezd bele csillogó szemmel a történtek felidézésébe az idÅ‘s asszony.

- Nagyon lassan tudok elaludni, most is becsuktam a szemem, pihentem, egyszer csak hirtelen úgy éreztem, rajtam kívül még valaki van a helyiségben. Semmiféle hang nem hallatszott. Ahogy feküdtem, mintha fölém hajolt volna valaki. Szép lassan kinyitottam a szemem, és megdermedtem. Azt a látványt míg élek, nem fogom elfelejteni... Egy szürke bÅ‘rű, hosszúkás alakú fejet láttam magam elÅ‘tt, nagy, rózsaszínes árnyalatú szemekkel. Talán negyven centire lehetett az arcunk egymástól: pont egymás szemébe néztünk.
- Úristen, - gondoltam - ez valami űrlény - és ijedtemben visszacsuktam a szemem, próbáltam úgy tenni, mintha aludnék. Nem sokkal késÅ‘bb mégiscsak óvatosan kinyitottam - ez három-négy alkalommal ismétlÅ‘dött meg. Bár nagyon nyugodtnak éreztem magam, és nem próbáltam megmozdulni, olyan érzésem volt, ha akarnék sem sikerülne: mintha valamilyen erÅ‘ enyhén lenyomva tartott volna. Egy nagyon furcsa bizsergés járta át az egész testem.

Egy nagyon alacsony fotelágyon feküdtem, velem szemben egy háromszárnyas nagy ablak volt, az elÅ‘tt pedig három szürke "emberke" állt egymás mellett. KülönbözÅ‘ magasságúak voltak - a legmagasabb kb. 1,80-2 m -, de egyforma vékonyak; csak álltak ott és forgatták a fejüket, mintha nézelÅ‘dnének. Hátulról kapták a fényt, az ablak felÅ‘l, így tökéletesen kivehetÅ‘ volt az alakjuk és az arcuk is kivehetÅ‘ volt.
Talán harmadszor nyithattam ki a szemem, mikor már azt tapasztaltam, hogy a negyedik alak is mellettük állt. Utólag furcsa, de eszembe sem jutott félni, pedig egy negyedóráig legalább eltartott a "látogatás". Én mindeközben hol becsuktam a szemem, hol kinyitottam; az utolsó alkalommal már nem volt az ablak elÅ‘tt senki.

Ekkor óvatosan felkeltem és kimentem az erkélyre, rákönyököltem a korlátra és nézelÅ‘dtem, de semmit nem láttam. Nagyon furcsán esett a mozgás, mintha a végtagjaim nehezebbek lettek volna.
Bár mindig is érdekeltek ezek a dolgok, behatóbban sosem foglalkoztam az ufótémával. Az élményem után egész Å‘sszel nyitva volt az ablak és én sokáig reménykedtem, hátha újra eljönnek, de azóta nem bukkantak fel.

Másnap a keresztfiam felesége mesélte, hogy megírta a helyi napilap, hogy Bácsalmáson és Jánoshalma mellett a vasúti sínek környékén a malom mellett is láttak különös jelenségeket. �? vigasztalt akkor is, amikor azok, akiknek elmondtam, mi történt, megmosolyogtak és álomnak vagy képzelgésnek tulajdonították a történteket.
Nagyon sokat gondolkodtam a történtek óta, és azt hiszem, azért jönnek ide, hogy vizsgálják, figyeljék az embereket. Szerintem nagyon civilizáltak és nem tudom elképzelni, hogy valakit bántanának. Bár nem hiszem, hogy elvittek volna, ha így lenne, akkor is ez lenne a véleményem.

Kati néni a beszélgetés során többször határozottan visszakanyarodott azon állításához, hogy egészen biztos benne: nem álmodott. És legalább egy dolog - ami a laikus számára éppen az ellenkezÅ‘jét támasztaná alá - bizonyítja, hogy valóban nem aludt. Hogy mi ez a titokzatos és kissé megmosolyogtató részlet?
Nos, a kis szürkék "standard" leírása ezúttal is tökéletesen passzol, ám egyetlen részlet megbontja az összhangot, és erÅ‘teljes fejtörésre sarkallja a kutatót: a rózsaszínes árnyalatú szem. Ám ha nem siklik el a látszólag lényegtelen részlet felett, vagy intézi el egyetlen legyintéssel, hanem kis "nyomozásba" kezd - mint történt ez Jánoshalmán -, gyorsan fény derülhet a különös látvány okára. Egyetlen jól irányzott kérdés kellett csupán...
- Milyen színű volt akkor az ágynemű, a tapéta és az ágy?
- A fotelágy, amin feküdtem és az elÅ‘tte leterített szÅ‘nyeg is élénkpiros volt...

Heuréka! Amikor az alak a néni fölé hajolt, az ágy támlájával pontosan szemben volt az arca...
Hát ennek a rejtélynek a megoldásához kétségkívül nem kellett Sherlock Holmesnak lenni: az idÅ‘s hölgy azért látta rózsaszínes árnyalatúnak a lény nagy, csillogó szemeit, mert azokban visszatükrözÅ‘dött a jobbára piros környezet...

Sós Tibor véleménye szerint, ez a logikus momentum csakis éber állapotban tett megfigyelés során lehet jelen: álomban az alany valószínűleg a klasszikus fekete szemeket "látta" volna.Ezért van óriási jelentÅ‘sége a részletes helyszínelésnek. Ezek az apró megfigyelések döntÅ‘ek lehetnek a hitelesség megállapításakor is.

Kati néni és az idegenek találkozásának van néhány rendkívül jellemzÅ‘ részlete, amely az eddig felderített hiteles hazai esetek közül számosnál felfedezhetÅ‘. Gondoljunk csak vissza a pillanatra, amikor az idÅ‘s asszony kinyitja a szemét, és hirtelen felfedezi a fölé hajló arcot!

- Még nem régóta aludhattam, mikor arra ébredtem fel, hogy valaki néz. Visszafordultam a szoba felé, és majdnem összekoccant a fejünk. - emlékszik vissza egy gödi hölgy.
Ugyanaz a szituáció, egészen más reakció... Ica néni felugrott és kimenekült a fürdÅ‘szobába rettenetes félelmében, a jánoshalmi Kati néni azonban nyugodtan és kíváncsian kukucskált látogatójára félig zárt szemhéja mögül. Ám a reakciók skálája még ennél is szélesebb: néhány szemtanú viselkedése kifejezetten bizarrnak tűnik az adott helyzetben.

L. Géza nehezen kezd bele az emlékek felidézésébe, hiszen azok még több év távlatából is megrázóak számára.
- Nem tudom miért, valamire fel kellett ébrednem. Csak annyit láttam, hogy egy alak fölém hajol. Azt mindjárt éreztem, hogy nem ember, pedig csak a nagy fejet láttam. Kinyitottam a szemem, néztem rá talán pár másodpercig, majd újra elaludtam.

Egyáltalán nem természetes, hogy ilyenkor az érintett, mintha mi sem történt volna, elalszik. Pedig a dolog nagyon sokszor így működik. Lehet, hogy nem is volt ébren, álmodta az egészet - szólal meg az emberben a vészharang. Aminek hihetnénk is, ha a történet nem folytatódik, egy másik családtag, ifjabb L. Géza beszámolójával...

- Még nem aludtam, és sokat forgolódtam az ágyon. Kinyitottam a szemem, és azt láttam, hogy az ágy mellett, a fotelban ül valaki. Ahogy a félhomályban látni lehetett, nagyon soványnak tűnt. Majdnem mintha egy csontvázat láttam volna. Úgy pattantam ki az ágyból, mint a gumilabda. Odaugrottam az ajtóhoz, és felkapcsoltam a villanyt. Ebben a pillanatban az alak eltűnt. Roppant ideges lettem. ElÅ‘ször fel sem tudtam fogni, hogy mit is láttam. Elkezdtem föl-alá mászkálni. Álmodtam, vagy valóság? Folyton ez járt a fejemben. Kiléptem az elÅ‘szobába. Láttam, hogy apunál ég a villany. Kicsit megkönnyebbültem, gondoltam, bemegyek hozzá. Benyitottam az ajtót, és a következÅ‘ pillanatban szinte kÅ‘vé meredtem. Apám ágyánál ott állt az a sovány, nagy fejű alak. Úgy 120 centiméter magas lehetett, és szürke színű. Nem csinált semmit, csak ott állt és aput nézte. Ahogy beléptem, fölemelte a fejét, és rám nézett. Abban a pillanatban éreztem, hogy ki kell mennem. Visszaléptem a folyosóra, és szinte leírhatatlan állapotban éreztem magam. Nem akartam hinni a szememnek. Mi történik itt tulajdonképpen? Kirohantam az udvarra, és a csap alá dugtam a fejem. Mondom, ez nem álom, ébren vagyok. Nem tudom, mennyi ideig voltam még az udvaron, de mikor visszamentem a folyosóra, apám szobájában még mindig égett a villany. Emlékszem, bementem a fürdÅ‘szobába, még a hajam is megszárítottam. Számomra érthetetlen módon ekkor már semmi félelmet nem éreztem, és ahogy vissza tudok emlékezni, teljesen közönyös lehettem. Mikor újra elhaladtam az ajtó elÅ‘tt, olyan érzésem támadt, mintha apunak fontos vendége volna, és nem szabad zavarnom Å‘ket. Bármennyire is furcsán hangzik, visszamentem a szobámba, lefeküdtem és el is aludtam.

Hát, ezt az elbeszélést már a megrögzött szkeptikusok sem intézhetik el oly könnyedén az álom-teóriával... Hiszen ez az eset is iskolapéldája annak, hogy tetszés szerint tudnak irányítani bennünket.
Számtalanszor fordul elÅ‘, hogy ilyen, és ehhez hasonló esetekben a személyek a külsÅ‘ szemlélÅ‘ számára teljesen értelmetlen dolgokat végeznek. De érdekes módon az adott szituációban az idegen lények szempontjából mindig is nagyon helyesen cselekednek.
És ha jól meggondoljuk, hogyan reagálna egy-egy paranoiásabb, gyengébb pszichikummal rendelkezÅ‘, illetve rosszabb fizikai állapotban lévÅ‘ ember a történtekre, meggyÅ‘zÅ‘désem, hogy magát a meglátogatottat is védeni hivatottak ezek a kis manipulációk - amelyek senkinek nem okoznak kárt, viszont megelÅ‘zhetnek egy szívinfarktust, vagy idegrohamot.

A pitvarosi édesanya 40 éve magatehetetlen, testi-értelmi fogyatékos gyermekének hangjára ébred. Az ágyánál megpillant egy magas, fekete alakot. Egy pillanatra megtorpan, és csak csodálkozva néz - majd potyogni kezd a könnye, és elindul az alak felé. Meg akarja védeni gyermekét? Meg akarja támadni a betolakodót? Ó nem...
- Egyáltalán nem féltem. Végtelen szeretetet éreztem iránta. Elindultam feléje, hogy magamhoz öleljem.

De vajon mit keresnek itt? Miért pont azokhoz jönnek, akikhez?
B. József abba a szerencsés helyzetbe került, hogy megismerhette a válaszok egy részét. Egy éjszaka iszonyatos fájdalomra ébred, amely a szegycsontjától árad. Az ágy mellett egy kb. 120 cm magas, csuklyás alak tevékenykedik. Miközben a beavatkozást végzi 45 éves "áldozatánál", kommunikál vele.
- Elmondták, hogy sejtet visznek el, és hogy ez a feladatunk, ezt a sejtet termelni. 4-5 éves korban hoznak valamit, és azt pontosan 40 év múlva elviszik. Azt is elmondták, hogy amíg ezt hordjuk magunkban, valamiféle védettséget biztosít nekünk. Utána pedig a környezeti hatások, érzékenység és egyéni szerencse alapján történik meg az elhalálozás.

Kati néni, a fenti történet fÅ‘hÅ‘se bár idÅ‘s, szellemi és fizikai erejének teljében lévÅ‘ hölgy. Saját elmondása szerint egész életében makkegészséges volt. KésÅ‘i életkorban átélt találkozása arra utal, hogy az idÅ‘s korban bekövetkezett látogatások korántsem a véletlen művei: az idegenek nem vaktában válogatnak.
Igen valószínű, hogy több szépkorú embernek van közvetlen, emberközeli találkozása az idegenekkel, mint akárcsak sejtenénk. Ideális alanyok: legtöbbjük egyedül él, és sajnos az idÅ‘seket gyakran sújtó mentális és pszichés megbetegedések bélyege azokra a makkegészséges öregekre is rákerül, akik valóban hiteles beszámolókat oszthatnának meg a kutatókkal.
Elindult egy lavina, amelynek alapján bizonyosra veszem, immár felül kellene vizsgálnunk a hozzáállásunkat az idÅ‘sektÅ‘l származó megkeresésekhez, félretéve végre az elÅ‘ítéleteket. Az idÅ‘sek otthonába tett látogatás után ez is kiderül.

Fekete Annamária, Ufo-Controll, Szeged